BKK élmények 2: A szegedi utazás (SZKK)

Na jó kicsit csaltam, mivel ez nem a budapesti tömegközlekedésről, hanem a Csongrád megyeiről fog szólni. Leszögezném az elején, hogy egyik kedvenc megyém lett Csongrád. Szeged is és Hódmezővásárhely is nagyon bejött. Azt elfelejtettem mondani, hogy anyukám konferenciája miatt jöttünk le.

(1) Megérkezés: Már az elején, amikor az 55-ről bejutottunk Szegedre éreztem, hogy a város nem a csúnyaságáról híres. A kisebb utcákban emberek sétáltak, a 4-es villamos Kecskés fele tartott és a távolban kilátszódott a Szegedi Dóm teteje. Hát végigmentünk a városon, irány a szállás. A panzió a régi kommunista időket idézte, viszont tiszta és meleg volt. Ezek után elindultunk utazgatni apával.

(2) Az első utazás: Először a Tiszával párhuzamosan kezdtünk el sétálni. Mint turisták, azt se tudtuk, hogy merre menjünk. Végül a Széchenyi térre jutottunk ki. Itt a legközelebbi villamosra szálltunk fel. A kettesre. Megnéztük a Szegedi pályaudvart, és ittunk egy kólát. Miután megittuk felszálltunk a 21-esre, a Mars térnél leszálltunk, majd eltévedtünk. Szerencsére a 10-es trolival visszajutottunk kezdőpontunkra. Itt megvacsoráztunk, és úgy döntöttünk, hogy megnézzük a másik városrészt Újszegedet. A 67-essel átmentünk Újszegedre, megnéztük a Szőregi Malmot, majd visszamentünk a hotelbe.

(3) Hódmezővásárhely: Ennek a bekezdésnek lehetne második utazás is a neve, de nem az a főbb momentum. Megint csak apával fölkeltünk, elvittük anyát a konferenciára, és felszálltunk a négyes vinyóra. Ezzel elmentünk a Tarján nevezetű városrészhez. Izgalmasan hangzik, de ez csak egy lakótelep. Mindenesetre nekem tetszett, és elgondolkodtam milyen lehet egy panel lakásban élni. Ezután átvettük a ruháinkat, és irány Vásárhely. Itt találkoztunk anyukám barátnőjével és családjával, játszottunk, beszélgettünk, sőt még egy kosármeccset is megnéztünk. Ezek után elbúcsúztunk, és hazamentünk (hotelbe).

(4) A szomorú búcsú: Másnap reggel korán keltünk, mivel már délelőtt

hazaindultunk. Fájó szívvel, de boldogan értünk haza Budapestre. Itt várt még ránk egy hatalmas dugó, meg egy focizás a barátokkal. Mindenesetre egy életre megjegyzem Szeged és Vásárhely emlékét.